Minden élőlény a Földön a szerves élet megjelenésétől napjainkig csak olyan környezetben fejlődik és létezik, ahol folyamatosan jelen vannak különféle fizikai mezők: gravitációs, a Nap és más űrobjektumok elektromágneses sugárzása, a Föld mágneses tere stb. Ezért a biológiai objektumok finoman függenek e mezők változásaitól, és ráadásul nem is létezhetnek nélkülük.
Meglehetősen megalapozott vélemény szerint az emberi szervezet napi energiafelhasználását csak 15-17%-ban fedezi az elfogyasztott élelmiszer. Ha minden energiánkat élelmiszerből adnánk, akkor akár napi 40 kg ételt is el kellene fogyasztanunk!
Az energia mezőenergia formájában kívülről, az úgynevezett energiaközpontokon (csakrákon) és a bőr biológiailag aktív pontjain keresztül jut el az emberhez – azokon a helyeken, ahol a keleti gyógyászatból ismert energiavezető meridiánok (csatornák) kerülnek a felszínre.
A biológiai objektumok és a környezet közötti kölcsönös energia- és információcsere nélkül az élet lehetetlen lenne. Ismeretes, hogy minden élő sejt, beleértve az emberi testet is, elektromos és mágneses rezgések forrása, és minél bonyolultabb egy többsejtű és többszövetből álló szervezet szerkezete, annál magasabb az elektromágneses mezők frekvenciaspektruma, amelyet ez a szervezet bocsát ki és érzékel.
A biológiai objektum sugárzásának és az általa érzékelt térhatásoknak a tanulmányozása során megállapították, hogy ennek a kicserélődésnek az energiái nagyon alacsony intenzitásúak, és az objektum felületén 1 négyzetcm-enként egységeket vagy tíz mikrowattot is elérhetnek. Ez a körülmény megnehezítette regisztrációjukat (ilyen nagy pontosságú mérőeszközök nem voltak). Bármely biológiai objektum a fizikai fogalmak szerint egy nyitott nemlineáris rendszer, amely a kívülről érkező energiaellátásnak köszönhetően megőrzi stabilitását, ami nemegyensúlyi rendszerként való létezésének elengedhetetlen feltétele.
A nyitott nemlineáris rendszer jó példája lehet egy játék – egy felső, amely ismételt külső csavarást igényel, hogy fenntartsa a mozgását. A biológiai rendszerek egyensúlyhiánya miatt az oszcilláció generálásának fő tényezője a különböző hullámhossz-tartományokban szervezett oszcillációs folyamatok működése: szavak, zene, különféle tárgyakról visszavert fény, különféle megoldások és növények polarizációjának spin hullámai stb. A nem egyensúlyi állapotú bioszisztémák stabilitása csak dinamikus lehet, a bioszisztéma stabilitási határa pedig közvetlenül függ az oszcillációs folyamatok erejétől.
A fő mechanizmus, amely támogatja a test oszcillációs folyamatait, az aszimmetria. Ez különösen a különféle optikailag aktív folyékony közegek, sztereoizomerek jelenléte, amelyekben az evolúció során szigorú szabályt választottak kiválasztásukra. E szabályok szerint az emberi és állati szervezetben a zsírok és szénhidrátok csak jobb oldali sztereoizomériával rendelkezhetnek (azaz képesek a fénysugarat jobbra terelni), az aminosavaknak pedig csak bal oldali sztereoizomériát (a fénysugarat balra terelni). Ezt a sztereoizomer-kombinációt az élő szervezetekben a királis tisztaság szabályának nevezik, és úgy tűnik, ez szükséges feltétele az oszcillációs folyamatok megfelelő erejének, és ennek megfelelően a bioszisztéma stabilitásának. Az oszcillációs folyamatoknak és az ebből fakadó információs örvény mágneses oszcillációknak köszönhetően olyan kapcsolat jön létre a sejtek, szervek és funkcionális rendszerek között, amelyek a testet egyetlen egész közösséggé egyesítik, amelyeket ritmikus folyamatok kötnek össze.
Az emberi test egy mélyen önszerveződő és önszabályozó rendszer, amely hierarchikusan önhasonló sejtstruktúrákból áll, amelyeket információs hullámmezők kapcsolnak össze, egyetlen szervezet elektromágneses információs keretét alkotva, amely képes autoregulációra és reagálni az emberi környezet információs hullámtereinek külső, hasonló (rezonáns) behatásaira.
